Tudományos program

Tematika

A magyar mint kisebbségi nyelv mindegyik Magyarországgal szomszédos országban jelen van. A magyar nyelv nyelvpolitikai helyzete azonban korántsem azonos Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában; a magyart beszélők az országokon belül sincsenek azonos helyzetben (pl. tömb/szórvány). Magyarország határain kívül a magyar nyelv helyzetére, státuszára, használati körére érdemben a nyelvpolitikai és nyelvtervezési döntések lehetnek hatással. A Magyarországgal szomszédos országokban a magyarok – belső vitáktól nem mentes – kisebbségi közösséget alkotnak, a nyelvpolitika és nyelvtervezés e térségekben azonban jellemzően olyan tevékenységek, melyek az államok vagy állami kontroll alatt álló intézmények hatáskörébe tartoznak. Az állami nyelvpolitikai és nyelvtervezési törekvésekkel párhuzamosan (vagy nemritkán ezzel ellentétes irányban) hatnak az egyes civil mozgalmak, társadalmi vagy politikai szervezetek saját nyelvpolitikai törekvései, nyilván annak következtében, hogy rendszerint mások a többségi és a kisebbségi közösségek kimondott vagy kimondatlan céljai és törekvései. E különbségek mögött eltérő nyelvi ideológiák állnak, amelyekről szintén szólni kívánunk.

A szimpózium keretében áttekintjük, hogyan jelenik meg (megjelenik-e egyáltalán) a Magyarországgal szomszédos államok nyelvpolitikájában, nyelvtervezésében a magyar nyelv, illetve milyen társadalmi, politikai és nyelvi célok elérésre irányulnak ezek a nyelvpolitikák. Mivel a nyelvpolitikát és nyelvtervezést többnyelvű környezetben vizsgáljuk, az érintett államok döntéshozó szerveinek és a kisebbségi politikai szerveződéseknek a többségi nyelv és a kisebbségi nyelvek (ezen belül a magyar) viszonyával, funkciómegoszlásukkal, használatukkal kapcsolatos elképzeléseit és ezek gyakorlati kivitelezését tárgyaljuk.

Több szempontú és interdiszciplináris megközelítésünkben Rogers Brubakernek abból a megállapításából indulunk ki, mely szerint a nemzeti kisebbségek egymással kibékíthetetlen nemzeti törekvések közé szorulnak. Az egyik oldalon az állampolgárságuk szerinti nemzetiesítő államok törekvései állnak, a másikon viszont az anyaország nemzeti törekvései. Emellett figyelembe vesszük, hogy a magyar kisebbségek is támasztanak igényeket, követeléseket nyelvük használatával, státuszával és korpuszával kapcsolatban. A magyar nyelv nyelvpolitikai helyzetét ebben az összetett kontextusban kívánjuk megvilágítani.

Tematika

The borderline between fact and fiction, documentary and fictional film seems to be evaporating but, at least, becoming vague and intractable. The two “major” sides of film making had never been properly distinct, their difference conclusively argued for. If the legendary contrast between the documentary strand marked by the pictures of the Lumière brothers and that of the ‘theatrical’ vagaries of a George Méliès has never stood the ground. Probably the sole feature distinctive of fiction films was the structure of the narrative, the selecting and editing of scenes into something line a closed story. But even this difference was ultimately undermined by the arrival of the French ‘New Wave’ and their method of cinema verité which owed so much to the anthropological film making of Jean Rouch and the American direct cinema. The two strands kept converging even more with digital technology. The merging of genres is being topped by the so-called animated documentaries where shots of the ‘real’ are mixed with blatant animation as opposed to graphical almost perfect simulation.

While the convergence of documentary and fictional styles and genres is bolstered by media convergence the confrontation and crossing – let alone merging – of cultures is a consequence of economic and social-political globalization. The crosstalk among cultures which have existed and co-existed next to or even far from each other is invigorating. The minorities’ strive for independence is but a natural backlash of mass mobility, democratisation and cultural interbreeding. And Hungary is no exception. A country of many “indigenous” nations, Hungary is also a place where immigrants from other continents have found their homes. The symposium addresses the issue of interculturality in contemporary Hungarian cinema, both fictional and documentary, in the midst of digitalisation of the film making process. We invite scholars to think and re-think the impact of social-historical changes in Hungary on and in the cinema. We plan to organize one or two round table discussions around topics raised in targeted fictional and documentary films such as the possible social integration of minorities (Miklauzic Bence: A zöld sárkány gyermekei, 2010; Kis Anna: Allah minden napján szaladnak a lovak, 2011), the re-integration of social outcasts, underdogs and victimized youth (Gerő Marcell: Káin gyermekei, 2014; Almási Tamás: Tititá, 2015), the reconstructive method of personal histories (Groó Diána: Regina, 2013; Domokos János: Palimpszeszt, 2009), or the participatory method of anthropological cinema (Sós Ágnes: Szerelempatak, 2013).

Tematika

A tudományos kutatások területén mind nagyobb hangsúlyt kap a tudományközi kutatások erősödése a jelenségek teljesebb, differenciáltabb megismerése érdekében. A jogtudomány, a néprajztudomány, a történettudomány, a szociológia és antropológia „közös mezsgyéjén” elhelyezhető jogi néprajz új kutatási eredményei is jól tükrözik az interdiszciplinaritás megtermékenyítő hatását.

Tematikájában rendkívül gazdag és színes a terület, amelyről elsődlegesen (de nem kizárólag) a tradicionális paraszti közösségek mindennapjait meghatározó normákat strukturált jogi néprajzi és jogi kultúrtörténeti szemlélettel megközelítő előadásokat várjuk. Az előadások kapcsolódhatnak tehát a falusi és a városi közösségek életét meghatározó szokásnormákhoz, jogszokásokhoz, a szokásjog, a jog, a jogi népszokás és a jogi néphagyomány változatos tárgyköréhez.

Ugyanilyen módon illeszkedhetnek a szimpózium témakörébe mindazon kutatások, amelyek eredményeként egyre árnyaltabban rajzolódik ki a népi jogélet, azaz a „lent” világának normarendszere.

A tematikában fontos szerepet kaphatnak a kutatástörténeti és módszertani adatok, valamint a kutatásokat gazdagító új források.

Tematika

A középkori Magyar Királyság kapcsolatrendszere az élet számos területén lehetőséget teremtett arra, hogy idegen kultúrákkal érintkezzen a magyarság. Világi és egyházi személyek egyaránt töltöttek rövidebb vagy hosszabb időt külföldi országokban, ugyanakkor számosan érkeztek külországokból, hogy a Magyar Királyságban telepedjenek le. Mindkét eset hidat vert az egyes kultúrák között, miközben hatást gyakorolt a magyarság gazdaságára, egyházaira, műveltségére, írásbeliségére és nem utolsó sorban kapcsolatrendszerére. A szimpózium előadásai a kultúrák egymásra és a magyar királyság életére gyakorolt hatásait, a középkori ember számára a beilleszkedés lehetőségeit vizsgálják.

Tematika

A tervezett szimpózium a „kulturális nacionalizmus” 19. századi magyarországi historikumába nyújt bepillantást. Alapját egy OTKA támogatást élvező multidiszciplináris kutatási projekt képezi, ami az MTA BTK intézeteinek közös vállalkozása (K 108670. Művészetek és tudomány a nemzetépítés szolgálatában a 19. századi Magyarországon). A fő kérdés az, hogy miként járultak hozzá a humaniórák – a szaktudományi keretek létrehozásával és szellemi kiaknázásával – a nemzeti identitás racionális hitelesítéséhez. A projekt eddig elért eredményeit dokumentálja a Tény és fikció. Tudomány és művészet a nemzetépítés bűvkörében a 19. századi Magyarországon című, 2015-ben megjelent tanulmánykötet.

A tervezett ülésszakon az egyes tudományterületeket képviselő előadók a 19. században kialakuló (intézményesülő) humán tudományok ideologikus öndefiníciós törekvéseit rekonstruálják. A frissen létesülő szakdiszciplínák azzal a kihívással kerültek akkor szembe, hogy egyszerre elégítsék ki a pozitivista ténytudomány szakmai követelményeit tudományosságuk bizonyításaként, és egyúttal meggyőző módon bizonyítsák társadalmi hasznosságukat az államnak és magának a laikus társadalomnak egyaránt. A tárgyilagosság (a megismerés objektivitására irányuló törekvés igazoltsága) és a korabeli magyar nemzetállam-építés eszmei igényeinek az összehangolása eltérő diszkurzív és gyakorlati megoldások kidolgozását és összehangolását követeli. Egyszerre irányul a szimpózium figyelme a diszciplínák akkori tudományos identitásának és társadalmi ethoszának a bemutatására. A tudományok összetett öndefiníciós eljárásait időbeliségében és transzdiszciplináris, valamint lehetőleg transznacionális tágasságban igyekszünk megvilágítani. A hangsúly olykor az elméleti érvrendszer rekonstruálására, más esetben az intézményes építkezés gyakorlatára esik majd. Nem feledkezünk meg ugyanakkor arról sem, hogy a politika felől érkező (sugalmazott vagy csak gondolt) elvárások feldolgozását is számba vegyük az egyes tudományok oldalán.

Tematika

A magyar színházművészet a 19. század végéig, 20. század elejéig a nemzeti önreprezentáció egyik legfontosabb megjelenési formája. A színházi bemutatók sokat elárulnak a társadalomról és a kultúráról, a polgárosodás folyamatáról. A színház városi intézmény, a társas élet egyik legfontosabb helyszíne, a reformkortól kezdve ugyanakkor gazdasági vállalkozásként is megtalálta helyét a magyar társadalomban. A színház körül tevékenykedők pályájának alakulása szociológiai vizsgálat tárgya. Új eredményekkel szolgálhat a színházművészek különféle rétegeinek vizsgálata, kapcsolati hálójuk megrajzolása. A színházi jelenségek elemzését új szempontokkal, új tudományágak bevonásával, újabb források feltárásával kell elvégezni, s a kutatási eredményeket nem pusztán önmagukban szemlélni, hanem beilleszteni a társadalomtudományi összegzések szövetébe.

A színház a hazai nézőket az idegen kultúrával is összekötötte. A repertoár tökéletesen bemutatja, hogy milyen arányban szerepeltek fordított művek a magyarországi társulatok műsorán, s milyen külföldi újdonságok számítottak érdeklődésre. A külföldi művészek és külföldi együttesek megjelenése megváltoztatta a színházról vallott elveket, felfrissítette a játékstílust, az idegenből hozott eszmék nyomán átalakult a színházról való gondolkodás. Az előadások recepciója választ ad arra, hogyan fogadták az idegen műveket, idegen művészeket és az új színházi stílusokat. De legalább annyira érdekes annak elemzése, hogy külföldön milyen magyar drámákat vittek színre, milyen magyar színházi jelenségek keltették fel a közönség figyelmét.

A színházi előadások hatással voltak a vegyes etnikumú városokban a polgárok nyelvváltására, az egymás mellett élő kulturális értékek reprezentálására, ugyanakkor a hatalom a színházat felhasználhatta, felhasználhatja a nemzeti kisebbségek elszigetelésére vagy a multikulturális társadalom megerősítésére. Sem a kisebbségi színjátszást, sem a diaszpóra színházát nem lehet az irodalom- és a színháztudomány hagyományos rendszerébe illesztve leírni, segítségül kell hívni a kulturális antropológia, a néprajz, a nyelvtudomány és a politikatudomány eredményeit.

A kortárs színház elemzése rávilágít arra, hogy szakítani kell az előadás-rekonstrukciók hagyományos irodalom- és rendezőközpontú szemléletével, hiszen a megszokott alkotók (író–rendező–látványtervező–színész) mellett képzőművészek, zenészek, báb- és táncművészek, filmesek és szcenikusok, informatikusok, hangtechnikusok konstruktív kapcsolatából születnek a színpadi alkotások. Az előadásokról készült videofelvételek lehetővé teszik, hogy új módszerekkel, új diszciplínák bevonásával értelmezzük a jelenkor színházi előadásait, performanszait.

Tematika

A magyarországi migráció történetét a bevándorlás–kivándorlás dichotómiáján keresztül közelítjük meg. A kormányzati politikák gyakran a migráció gazdasági hatótényezőire fókuszálnak, noha a jelenség ennél összetettebb, a háborús konfliktusok, a családegyesítés, házasság, oktatás legalább annyira fontos szerepet játszanak, mint a munkavállalás és a jobb élet reménye. Ugyanígy a belső migráció szerepéről sem szabad megfeledkezni.

A szimpózium célja a migránsok és a helyi lakosság kapcsolatrendszerének, kölcsönhatásának elemzése, melynek központi eleme a migránsok beillesztése/beilleszkedése az oktatáson és munkavállaláson keresztül, illetve a migránsok identitásváltozásának és demográfiai viselkedésének feltérképezése, csoportképző sajátosságainak azonosítása a befogadó társadalom adottságaihoz viszonyítva. A migránsok integrálásához kapcsolódóan a következő témák vizsgálatát célozza a szimpózium:

• Migránsok a munkaerőpiacon – milyen különbségek mérhetők az általuk betöltött posztokban és fizetésekben a befogadó társadalomhoz képest;
• Hogyan és mennyiben azonosulnak a befogadó ország/térség/nemzet kultúrájával, hogyan viszonyulnak a kibocsátó területhez, milyen kapcsolati hálót működtetnek;
• Hogyan változik társadalmi helyzetük és mobilitásuk a befogadó közeghez és az eredeti állapothoz képest generációk múltán, ez hogyan hat a migráns csoport belső kohéziójára, s ebben milyen szerepet játszanak az állam / a piac / a közvetlen környezet generálta hatások;
• Az emigránsok valójában veszteséget jelentenek a kibocsátó közösség számára, míg a bevándorlók kulturális színvonala mindig alacsonyabb a befogadó közegénél;
• Az állampolgárság megszerzése (különösen a kettős állampolgárság lehetősége), a nyelvpolitika – mint kulcsfontosságú tényező a bevándorlók beilleszkedésében a mai társadalmakban, a nyelvi és kulturális jogok realizálása, illetve a többletjogok hatása a migráns közösségre, a bevándorlók nyelvi asszimilációja (kétnyelvűség, nyelvi változás);
• A belső és külső vándorlások különbségei és hasonlóságai.

Tematika

A történettudomány szabályainak szoros alkalmazásával vizsgáljuk a magyar gyógyítás múltját: egyéni és társadalmi aspektusait egyaránt. Az orvosi tudás hazai genezise, ennek valós itteni és külhoni hatása vagy hatástalansága az egyik színtér. A gyógyítás technológiai, szociológiai és gazdasági hátterének, az alkalmazott orvos-, egészség-, ápolástudomány translatiójának, társadalmi hasznosulásának megismerése volna a másik terület. Célunk a valós kép kirajzolása, a „földalatti áramlatok” megismerése – a tények ütköztetésén alapuló kritikus megértés révén. Hasznosítható mintázatokat keresünk a humaniórák és a reáliák határmezsgyéjén létező medicina történetében: segédletként a döntéshozóknak és például az ifjú generációknak.