Köszöntő
Kultúra- és tudományköziség.
Magyarságtudomány a 21. században
A hungarológia körébe tartozó tudományszakok képviselőinek korunkban egyszerre kell megküzdeniük a humán tudományok, s különösen a kis nyelvek és kultúrák közgazdasági ésszerűségre hivatkozó leértékelésével. Pedig nyilvánvaló, hogy a bölcsészettudományokat, és ezen belül a magyarságtudományt is a megértés alapvető igénye, a kulturális közvetítés szükségessége teszi nélkülözhetetlenné. A humaniórák számára a kontextusok bővítése, a tudományköziség jelenti a kiutat a válságból. A magyarságtudomány pedig e tekintetben modellként szolgálhat, mivel nem a szó hagyományos értelmében vett tudományág, hanem különböző tudományágak együttműködésének kerete. A magyarság nyelvi, etnikai és kulturális jellemzői, művészi önreprezentációjának formái, politikai és társadalmi szerveződésének típusai, érintkezésének története Európa és a világ többi népeivel és kultúráival – e kérdések szinkron és történeti vetületben egyaránt eredményesen vizsgálhatók a kulturális antropológia, a néprajz, a nyelv-, a történet- és az irodalomtudomány, a zenetudomány, a film- és színháztudomány, a művészettörténet, a filozófia, valamint egy szélesebb perspektívájú kultúratudomány szemszögéből is.
A magyarságtudomány tehát, mint interdiszciplináris, jelentős múlttal és komoly nemzetközi tudásbázissal rendelkező kutatási terület, nagy mértékben hozzájárulhat a bölcsészettudományok megújulási folyamatához. A tudományköziség módszertani előnyeinek felismeréséből egyszersmind újabb feladat is származik. A különböző megközelítésmódok párbeszéde, a módszertani integráció lehetőségének megteremtésén túl, új terepet nyit a nemzeti kultúrák határain átlépő, a kulturális integráció felé mutató komparatív kutatás számára. A külvilág – a társadalom, a döntéshozók és a társtudományok – számára azonban még inkább láthatóvá kell tenni a magyarságtudományi munkának nemcsak interkulturális elméletét, hanem kultúraközi gyakorlatát is.
A VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus ezt hivatott elősegíteni, részint azzal, hogy igyekszik minél több kultúra képviselőit megszólítani, részint pedig azzal is, hogy a hagyományos bölcsészettudományi kereteket tovább tágítja a társadalom- és a természettudományok, orvostudomány, műszaki tudományok, jogtudományok, közgazdaságtudományok irányába. A hungarológia nyitott tudomány, állandó dialóguslehetőség azok számára is, akik kívülről, egyéb kultúrák magyarsággal érintkező határait és kapcsolatait kutatva kívánnak abba bekapcsolódni. A magyarországi és külföldi tudományos és oktatási intézmények kutatóinak, a különböző országok hungarológiai tanszékeinek, magyar kultúrával foglalkozó intézeteinek és szakembereinek párbeszéde a rendezők reményei szerint példaértékű lehet más területek számára is.
A Szervezőbizottság nevében tisztelettel üdvözlik Önt
Andrásfalvy Bertalan
a Kongresszus elnöke
Berke Gyula
a PTE rektorhelyettese, a Szervezőbizottság elnöke
Mekis D. János
a Szervezőbizottság főtitkára
Tuomo Lahdelma
Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke
Monok István
a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság társelnöke
Bene Sándor
a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság főtitkára
Dobos István
a doktoriskolák szimpóziumának szervezője
Csapó Mónika
a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság szervezőtitkára
Márjánovics Diána
a Szervezőbizottság szervezőtitkára